Asi: - Szerintem jó és izgalmas verseny volt mindenki számára. A pályákat én már nagyjából ismertem, ezért nem okoztak nagy gondot. Extra tréninget sem kellette ezért csinálnunk. Végigmentünk egyszer a pályákon, írtam egy itinert, amit oda adtam Kazár Mikinek, aki számára működött is a dolog. Volt egy kis technikai problémánk a hajtással a kettes és a hármas gyorsaságikon, de szerencsére megoldódott. Mindenkinek új kihívást okozott a szöges gumi használata, ami nagyon tetszett, mint ahogy az is, hogy ezekkel a gumikkal ilyen körülmények között tudtunk autózni. Érdekes módon minden Mitsubishisnek a jobb első kerékről koptak le a szögek, amit azért nehéz elhinni, mert az autó mindkét oldala egyformára van kisúlyozva.

Benik Balázs: - Nagyon tetszett a verseny, és amiért elmentünk, teljesen elérte a célját. Volt egy kis problémánk már mindjárt az elején, négy darab nagy szöges gumink volt, és az egyik leengedett az első gyorsra vezető etapon. A kereket kicseréltük a pótkerékre, ami sajnos teljesen más volt, mint az a három, ami fent volt az autón, ennek köszönhetően sem a féktáv, sem a kigyorsítás nem volt az igazi. Az első kört így nagyon óvatosan abszolváltuk. A szervizben a srácok megjavították a kereket, és újra felkerült a helyére. Az egyes és a négyes gyorson a Hideg Krisztiánt utolértük az utolsó öt kilométeren, és nem tudtuk megelőzni, de ez fordítva is így lett volna. Nagyon sajnálom, hogy ezen a gyorson egyszer sem tudtunk tisztán menni, mert azt éreztem, amíg Krisztián nem volt előttünk, mindkétszer nagyon adta magát. Az ötös gyorson kaptunk egy defektet, amit a nagy hó miatt nem tudtunk lecserélni. Ásni kellett a kerék alatt, az emelő is folyamatosan elsüllyedt, így nem láttuk értelmét, hogy tovább menjünk és leadtuk a menetlevelet.

Bujdos Miki: - Az első gyors végén, ahol nyáron a napraforgós volt, ott van egy 800 egyenes, majd fotocella, ez nyáron is elég szűk sáv volt, de most ahogy el lett túrva a hó, még került mellé két hó fal is. 6-odikban 200 körül érkeztünk a célba, és akkor láttam, hogy valaki áll az úton. Majd később kiderült, hogy a 00-ás előfutó autó picit belóg az útra, és mellette állt a versenyző és integet nekem. Akkor már hiába fékeztem, késő volt, 120 méterre lehetett. Sem az autónak, sem az embernek nem akartam neki menni, így elhúztam a kormányt, hogy menjünk ki a szántóföldre, de az eleje hozzáért a hó falhoz, megakadt az autó és ötöt fordultunk. Nem tartom magam hibásnak, mert ezt meg lehetett volna előzni. Az előttem érkező versenyzők már jelezték a STOP-ban, hogy rossz helyen van az autó, továbbá a versenyző is visszább gyalogolhatott volna száz métert integetni…

Kazár Miklós: - Az első kör nagyon jól sikerült, ahol beletanultunk a szöges gumiba, amit sajnos a második körben már nem tudtunk kamatoztatni, hiszen csak egy körre voltak ilyen gumijaink. Ha a második körben szöges gumi nélkül lassabban mentünk volna, akkor is gyorsabbak lettünk volna… Az autó jól vizsgázott, a csapat is összeszokott és jól éreztük magunkat, csak a vége egy kicsit keserűre sikeredett.

Komáromi Béla (Stróbl Balázs navigátora): - Nem sikerült jól a gumiválasztásunk és a kézifék meghibásodása is tetőzte a problémánkat. Rengeteget kellett teljesen kitekert kormánnyal kanyarodni, ennek köszönhetően a nagyon megterhelődött hajtás, ami a második gyorsasági célja előtt felmondta a szolgálatot. Félreálltunk, és kiálltam az autó mellé az OK táblával, amit a mögöttünk érkező öt autónak felmutattam. Az összes pályabíró minket keresett, hogy hol vagyunk, mert senki sem jelentette, hogy OK táblával ott álunk a pálya szélén. Mi lett volna, ha nem állunk ott, mert épp megsérültünk? Én ezen nagyon fel vagyok háborodva, hogy a versenyző kollégák nem szóltak. A rendezőknek volt elég dolguk, nem hogy minket keressenek.