Üdvözlöm a tisztelt olvasóközönséget, rögtön ki is egészíteném a címet: Rali VB a bárányok és a körforgalmak földjén. Hiszen tíz kereszteződésből legalább kilencnél van körforgalom. Autópályán akár négy sávos is. Na de vissza az elejére…



Alig értem haza a németországi WRC futamról, ahová az Érdi Rallye Team jóvoltából jutottam el, csörög Jordan, hogy készüljek fel egy lehetséges telefonhívásra: mehetek Wales Rally DzsíBí-re. Köpni-nyelni nem tudtam, biztos voltam benne, hogy megint nem lesz ilyen szerencsém…  Hál’ Istennek pedig volt!

Szóval Érdiék felkérése után jöhetett az érdeklődés a verseny felől az interneten, útlevéligénylés, készülődés, és a többi, ahogy egy VB-re utazás előtt szokott lenni. A csapat egyik szponzora Soós Gabi szinte mindent el is intézett nekem, jóformán csak a repülőre kellett felülnöm. Csütörtökön reggel találka a csapattal, gyönyörű idő a reptéren. Első repcsis utam volt, kicsit tartottam tőle. Feleslegesen. Két óra húsz perc múlva meg is érkeztünk London Luton Airportra. Köszönöm szépen a Taftnak meg a Swarzkopfnak, de abban az időben bármely termékük csődöt mondott volna. Úgy képzeljétek el, hogy függőlegesen SOHA nem esik az eső! Nem baj, mi ugye kemény magyarok voltunk, bírtuk a gyűrődést és mentünk autót bérelni. Kaptunk egy Peugeot 3008-ast, ezzel kezdődött el a 998 mérföldes utazás…

Soós Gabin kívül az útitársam volt még Érdi Tibike barátnője Anita, és húga Niki, valamint egy másik szponzor is Horváth Feri. Szerettek volna a csajok várost nézni Londonban, de Gabi lebeszélte róla őket a nagy forgalomra hivatkozva. Helyette Oxfordba mentünk. Csodaszép város, tele régi épületekkel, ahol diákok ezrei tanulnak. Mit is mondjak… Nem bántuk meg.
Oxfordot elhagyva az autópályán végre Cardiff felé vettük az irányt. Kb. két és fél óra múlva megérkeztünk (meg sem említem, hogy 10 percenként váltakozott az időjárás a ragyogó napfénytől a szakadó esőig).



Cardiff egy tengerparti település, sirályok kiáltásaival és hajók kürtjeivel tarkítva. ’Bánatomra’ nagy ’ritkán’ mondjuk egy-egy WRC-t is hallottam. Felmentünk az öreg Érdiék szállására, ami a szervizparktól és a rajt- / célceremónia helyétől 300-400m-re volt. Itt kaptunk enni, inni, majd neki is vágtunk az esti gyorsnak, aminek már a neve sem hangzott rosszul: Cardiff Bay 1. Igen, az öbölben volt megtartva! Szerencsére mi teljesen rossz irányba indultunk el és a célban lyukadtunk ki. Egy pár sort értetlenkedtünk a pályabírókkal majd visszaindultunk a helyes irányba. A WRC-k már elmentek, de Tibikét még meg tudtuk nézni. Akkora vihar volt a gyorson, hogy széllel szemben előre dőltem 65-70°-ban és simán megálltam. Tibi elment előttünk, ügyes volt, meg voltunk elégedve, mehettünk vissza az öregékhez. Ezen túl, nem tiszteletlenségből, de Tibi bá’ és Erzsi néniként fognak szerepelni. Fent elbeszélgettünk kicsit és elindultunk a saját szállásunk felé, ahol szervizes srácok is szó szerint tanyáztak. Mert hát ez egy tanya volt Cardifftól 15 kilométerre. Fürdés, kipakolás és eltettük magunkat holnapra…

Pénteken reggel kelés 7:30-kor, majd az előző nap este kinézett Mycherin nevű gyorsra vettük az irányt. Amikor odaértünk még tűrhető idő volt, nem esett, nem fújt, csak borús volt az ég. A WRC-ket megint nem értük el, de attól még tudtam videózni és fotózni is.



Tibit és az utána jövő pár versenyzőt megvártuk, de aztán az autó felé indulva eleredt az eső. Amíg átértünk a következő gyorsra a Sweet Lamb-re folyamatosan esett. Szerencsére még odahaza tettem be a kameratáskámba egy tekercs szemetes zsákot, amit a végső esetben a masinára tudok rakni, hogy ne ázzon el. Ezt sajnos használnom is kellett. Szó szerint szakad az eső, de majd ezt a videóban látni is fogjátok. Itt szerencsére csak az első 2 autóról maradtunk le, a többieket láttuk. Ömlött, az eső, a pálya teljesen fel volt ázva én meg csak ott álltam a pálya szélén gumicsizmában csurom vizesen és arra gondoltam, hogy milyen szerencsés is vagyok, hogy itt lehetek, és még egyszer utoljára láthatom a 2000cm3-es WRC mezőnyt. Higgyétek el, nem bántam, hogy bőrig áztam. Visszaemlékezve ilyenkor lassítva magam előtt látom azt, amit átéltem: beesik az autó a visszafordítóba, gőzölög a féktárcsa és a vizes murvába úgy marnak bele a kerekek és úgy lő ki az autó, mint egy rövidtávfutó az olimpián. Nem tudom elmondani, hogy milyen jó érzés ez! Bár aki látott már ilyen autókat működés közben, az tudja, hogy miről beszélek… Visszatérve a realitás mezejére megint csak Tibit és Attilát vártuk meg. Na, aztán itt kezdődött a galiba. Mielőtt a gyorsra gyalogoltunk volna, beraktam a kameratáskámat Feri autójába, amiben benne volt Gabi minden irata, Feri közben elment Londonba az egyik ismerőséhez. Egy kis telefonálgatás után szerencsére másnap reggelre megkaptuk a cókmókot hiánytalanul. Péntek este még bementünk a szervizbe, pontosabban 2 szervizbe, a nagyokéba és a Tibiékébe, mert négy részre voltak osztva a versenyzők prioritás szerint. Azt hiszem fél óra telhetett el ott és már mentek is a Parc fermé-be. Tibi bá’ ellátta a fiát jó tanácsokkal a következő napra vonatkozóan, majd mi is hazamentünk a tanyánkra…



Szombat reggel ragyogó időre ébredtünk. Sütött a nap, szélcsend volt, tökéletesek a fények, mi kellhet még? Csak annyi, hogy Tibi sikeresen teljesítse a napot. Ma 9 gyorsaságit kellett teljesíteniük a versenyzőknek, amiből az utolsó a cardiffi rövid szakasz. Előző este Táborszkitól kértem egy kis segítséget, hogy mondjon nekünk valami jó helyet, ahonnan sok mindent látunk. Sikerült is. Olyan helyet találtunk ahol láttuk az aznapi Four Ways Crychan és a Halfway gyorsot is. Szerintem tökéletes körülmények voltak a felvételek készítésére. Ismét csak elcsodálkoztam az első 3 autó sebességén. A többiek is jól vezetnek, de Loeb, Solberg és Latvala elképesztőek. Ogier kiesett, be is mondta a megafon, őt nem vártuk többet. Mikorra a magyar páros megérkezett már kerestem egy ideális helyet a videózásra. Meg is lepődtem, hogy milyen hamar megérkeztek. 350 métert kellett csupán gyalog megtenni és máris a másik special stage volt a szemünk előtt. Már ment a verseny, amikor átértünk. 3 ugrató…
Többet nem is mondok. Elmentünk egy Brecon nevezetű városkába, ahol a három órás szünetnek köszönhetően kávéztunk egyet. Gyönyörködtünk a városban és a tájakban. Vissza a gyorsokra egy másik pozícióba. Elővettem már a bátyám fényképezőgépét, mondom, kipróbálom így is magam. Ennek is láthatjátok majd az eredményét… Mily meglepő: ’kis’ Érdiék után húztunk el, mint a vadliba. Megvártuk a beíróban őket, kicsi beszélgetés, majd mentek még egy rövidet versengeni a Bay-be. Oda sajnos már nem tudtunk beérni, hisz nekünk sincs szárnyunk. Estére ismét fel az öregékhez net közelbe. Sajtóanyag írás és képvagdosás majd kocsiba ültünk és irány haza akksit tölteni és aludni egyet, mert másnap hamar kelünk…

Vasárnap: felhős idő volt, de szerencsére nem esett az eső és a szél is csak enyhén fújt. Úti célnak a négy gyorsasági szakasz közül a Margam Parkot és a Resolfen-t választottuk.



Az előbbi egy kastély parkban került megrendezésre. Érkezés után kis gyaloglás után csodás látvány tárult elénk hála a kastélynak. Elképesztő tempót mennek ezek az emberek! Nem is értem, hogyan! Loeb konkrétan nem is az úton ment, annyira levágta a kanyart, hogy átsodródott a másik oldalra. Hát, mondom, ezt nem fogja meg… és mégis! Minden tiszteletem ezeké az embereké! Rengeteg náció képviseltette magát azon a részen. Valamit nagyon jól csinálnak ezek a pilóták! Na de Tibire is büszkék lehetünk, nagyon szépen autózott ott előttünk! A magyar páros elhaladtával mi is felhúztuk a nyúlcipőt. Szervizbe nem mentünk, mert nem értünk volna oda a Resolfen-re. Ez a gyors egy fennsík tetején helyezkedett el, fenyőfákkal és láphoz hasonlító tereppel fűszerezve. Maradt egy kis időnk ebédelni is, ami az előző két nap kimaradt. Volt még vagy 20 perc a rajtig és gondoltam szétnézek. Beálltam egy jobb 5-be, de az eszméletlen rossz felvételekkel kecsegtetett. Gabi javasolta, hogy menjünk tovább, majd ott úgyis lesz valami jobb pozíció. Odébb álltunk, ahonnan átláttunk a hegy másik oldalára, ahonnan még a versenyautók is látszottak. Meg is érkezett elmebeteg tempóban a hétszeres világbajnok, majd Solberg és Latvala is. Rajtuk csak elképed az ember fia, mikre képesek egy ilyen autó volánja mögött. Mondjuk, tegyük hozzá, hogy nem véletlenül ül mellettük az, aki. Teljes mértékben bízniuk kell olyan sebességnél a navigátorban! Talán ez volt az a hely, ami legjobban tetszett. Vagy már csak azért, mert éreztem, hogy a vége felé közeledik a verseny? Nem tudom.



Hatalmába kerített a WRC láz! Egyszer mindenkit el kellett volna küldeni egy ilyen rendezvényre. Nincs politika, nincs rasszizmus, mindenki toleráns a másikkal szemben. Jól éreztem akkor és ott magam. Elment az összes autó és mi is elindultunk a szervizbe. Tibi abszolút 23. lett. Cardiffba érve egyből a célceremóniára mentünk. Nehezen, de találtam magamnak egy jó helyet a médiás állványzat közelében. Jó volt mindenki, megérdemlik a helyezésüket! Aztán Tibiék álltak fel a dobogóra; kaptak két díjat; egyet a célba érésért egyet pedig a privát csapatok között elért 1. helyezésért, ami mindenkit meglepett! Pezsgőt is kaptak és még a csapat többi tagja is felállt a dobogóra. Teljes volt a kép, mindenki örült, hogy sikeresen befejezték a VB futamot. Ezúton is gratulálok az elért eredményükért! Estére azért még csaptunk egy bulit az egyik pubban és a nap végén mindenki elégedetten térhetett haza. Másnap reggel el is indultunk Londonba a reptérre, közben azért még egy rendőr levillogott 70 helyett 90 mph-nál, de nagyon rendes volt és elengedett bennünket… Végül odaértünk időben a reptérre, leadtuk a bérautót, aminek az órája csak nem akarta elérni az 1000 mérföldet. Aztán már csak felültünk a gépre és elindultunk hazafelé.  Köszönetet kell, hogy mondjak az Érdi Rallye Team-nek, hogy lehetőséget adtak arra, hogy utoljára láthassam ezeket a remek autókat és pilótáikat. Életre szóló élménnyel gazdagodtam és örülök, hogy része lehettem a kétezer köbcentis WRC kultusznak!