Sajnos nem tudtunk mindannyian eljönni, de ott volt Jordan, Fri, Szabó Nóri, Krizsanyik Zoli, Répa, Moris, Hubi, Bunyo, Lara, ÁSÁ, Bendiák Szabi, Kovács Attila, Bóka Pisti, gabika07, Michna Terézia, Völgyi Viktor, Dom, Cseh Norbi, és nem utolsó sorban Etele.

Ez az egész Jordan és Frici kezdeményezése volt, amit már egy éve terveztek. Azt szerették volna elérni, hogy egyszer úgy érezhessék jól magukat a csapattagok, mikor ők ülnek a kormány mögött, és nem külső szemlélői a száguldó autóknak. Utólag bátran mondhatjuk, elérték céljukat, aki pedig eljött nem csalódott.

A program egyszerű volt, de annál izgalmasabb: szombat délelőtt autózás Ádándon, este pedig buli egy felsőőrsi panzióban.

Körülbelül délelőtt 10 órára érhettünk a Siófoktól 12 km-re fekvő ádándi kevert felszínű 1000 méteres szabvány pályára, ahol már várt bennünket a siorally.hu csapata 4 autóval. Az egyik egy 2500cc-s 2008-as Subaru Impreza WRX STi volt, mellyel sajnos nem mehettünk, ugyanis előző délutánra sikerült végezni a motorjának felújításával, és a szükséges minimum 2000 kilométer helyett csupán a felét tudták „beletenni” addigra a fiúk. A második egy N csoportos Mitsubishi Lancer Evo IX-es és a maga 340 lóerejével tiszteletet parancsol, nem kevésbé az újonnan beszerzett és így kellemes meglepetést okozó 2002-es évjáratú Subaru Impreza. Ez az autó 300 lóerő felett teljesít, melyet a 2000-ben készült motorja szolgáltat, és anno A csoportban versenyeztek vele. (Igen, mások fantáziáját is beindította.) A negyedik autó egy bordó 320-as BMW volt, amit talán nem kell bemutatni.

Természetesen a Siorally egyik autója sem gyári, az összes csövezett, versenyülésekkel, és 4 pontos övekkel szerelt, így igazi ralis a hangulat mind az autón kívül, mind belül.



Először is szükségeltetik jogosítvány, aztán mindenkinek alá kell írnia egy nyilatkozatot, át kell esnie egy rövid oktatáson, és kell mennie egy „instruktori kört” a pályán mielőtt megmutathatná mit tud az autókkal.

Ezeket mi is végigjártuk, aztán elkezdődött a „mulatság”. Ki lehetett volna más az első, mint Jordan, aki a Lancerrel igazán szépeket rajzolt, és felkeltette a fantáziáját mindenkinek, elgondolkodtunk; nem raliversenyen vagyunk? Fülünkbe ültette a bogarat, így nem kellett noszogatni senkit, hogy bártan, próbáld ki, mentünk sorjában, és felváltva videóztunk, fotóztunk.

A társaság több, mint kétharmada a három gyémántos emblémájú piros autót választotta. Lehetséges, hogy éppen Jordan inspirálta őket ebben látványos autózásával, de lehetséges a másik japán 2008-as szörnyeteg állapota volt a döntő.

Egy páran nem törődtünk a formaságokkal, és a hőn áhított boxermotoros kék csodát akartuk kipróbálni mióta megtudtuk, hogy ide jövünk, Ádándra.



… Sok ilyen pontot lehetne írni, és egy szót sem szólni.

Ahogy azt sokan sejtik valami hihetetlen élmény az autó. Már csupán a boxermotor hangja is szíveket melenget, de amikor „nagy nehezen” beleül az ember, és ő vezetheti… Huhhh!

Először bepréseled magad a csövek közt, majd belepattansz a nem mindennapi ülésbe, melyben – miután bekötötted magad a négypontos övvel – akkor sem mozdulsz meg, ha akarsz, aztán a tömítések hiánya miatt megcsap a mérhetetlen benzinszag, de ekkor már annyira elfogott a vágy, hogy arra sem marad időd, és figyelmed, hogy körbenézz, hol is vagy tulajdonképpen, mi is ez itt valójában. Életemben először ülhettem ilyen gépben, és vezethettem, de állítom azon kívül, hogy van benne egy kormány, egy váltókar, és 3 pedál, semmi nem olyan, mint egy utcai, hogy is mondjam, autóban.

Az ember megtapasztalja a 300+ lóerőt, és a turbó erejét a négy keréken, és azon nyomban újra kisgyerekké válik, aki önfeledten játszik a játékával. Csak sajnos a száguldás után szembesülni kell vele, hogy ennyi volt, és ez a játék bizony nem az övé. És ez nem is játék, igazán észnél kell lenni, és ügyelni a fiúkra, akik segítőkészen navigálnak bennünket az a móka közben. Ezeket a bivalyerős gépeket egyáltalán nem a megszokott módon kell kezelni, csak gáz, és semmi más, a fékkel pedig óvatosan.

A vegyes felszínű pálya igazán kellemes élményt nyújt, főleg, ha az autó az egyikre van beállítva, ahogy a 2002-es Subaru például aszfaltra, így hát meglehetősen agresszív volt, és pattogott, de annál inkább átjött az a feeling, amit kívülről láthattunk eddig, viszont tapasztalni még nem tapasztaltuk.

Nah, mindenki letudta a két „nagyautós” kört relatíve jó időjárási körülmények között, tócsákkal tűzdelt sáros pályán – mely így még nagyobb élvezet volt -, de még maradt 5 kör, vagy 10 „kisautós”, attól függ. A csapat az utóbbit választotta, és 10 szerencsés csapathatott egy utolsót, a német márka is képviseltethette magát.

De persze voltak, akiknek ennyi nem volt elég, és vásároltak plusz köröket, így pontosan délben végeztünk, mikorra az eső is odaért.

Estére a két oldal szervezett egy kisebb bulit a már említett felsőőrsi panzióban, ahol megbeszéltük a nap eseményeit, és örömmel hallgattuk Répa történeteit, köztük a legújabbat, miszerint ifj. Béressel fürdőkádból minimum 100 lóerős versenyautót raknak össze, ill. rendeztünk egy csocsó meccset, ahol a rallyheart és a rallysport színeiben mérkőzött meg a két fél.



Végeredményben egy fergeteges napot zártunk, és utólag is szeretnénk megköszönni a Sio-Rally Kft.-nek a profi szervezést és a színvonalas felkészítést!

Aki teheti próbálja ki ezeket a versenygépeket, bizonyosan nem fog csalódni!