A 2010-es Salgó-Gemer Rallye-n a másodosztály nyitó szakaszán, a Zagyvaróna-Cered pályán, mint már egész biztosan sokan értesültek róla, egy sajnálatos és igen komoly baleset történt. A 202-es rajtszámmal induló Kuncz Dezső-Kemény Zsolt páros Hondájának hátsó kerekei egy jobbos kanyar után lévő vízátfolyáson megcsúsztak, majd a korrigálás ellenére az autó az út melletti szalagkorlátot átszakítva egy kisebb szakadék alján landolt. A pilótát és a navigátort is kórházba kellett szállítani, de míg Zsolt néhány óra elteltével már a szervízparkban sétálhatott, addig Dezsőnek bent kellett maradni, sőt, elég kétségbe ejtő hírek érkeztek az állapotáról. Szokták mondani, hogy az idő mindent megold. Ez esetünkben is igaz, hiszen a nehezén már Dezső is túl van nagyjából szerencsére, amiben a gondos orvosi ellátáson kívül valószínűleg egy nagyon szép gesztus is szerepet játszhatott, ami a vetélytársaktól és a szakágvezetéstől érkezett egyenesen a lábadozó versenyző kórházi ágyához. Erről a történetről mesélt a Rallyheartnak a versenyzőpáros csapatának JG-2 Racing Team-nek a vezetője, aki a főszponzor Spuri üzemanyag adalék gyártója is egyben, Farkas Kálmán.

Rallyheart: Szia Kálmán! Mesélj nekünk kérlek, hogy mi is történt a verseny után, és, hogy mi a véleményed erről az „akcióról”?

Farkas Kálmán: Ez egy nagyon megindító történet volt. A sporttársak közül legelőször Kovács „Kokó” Sándor a Rallye 2. Munkabizottság vezetője érkezett meg, majd a díjátadó ünnepség és az azt követő technikai ellenőrzés után 23 óra körül közösen látogattuk meg Dezsőt a futam abszolút értékelésének első három helyezettjével, Bereczki Norbi, Kozma Laci, Nagy Tamás, Folinek Balázs, Kondor Lajos, Dara Róbert a kórházban, valamint megkeresett minket később az MNASZ Rallye Sport Bizottságának vezetője Dudás „Kokó” Gyula is. A teljesítményükért járó kupákat hozták magukkal a srácok, amiket átadtak Dezsőnek, mondván, hogy ezek őt illetik. Ez a cselekedet mindnyájuktól, egy iszonyatosan nemes és sportszerű gesztus volt, ami előtt maximálisan megemelem a nem létező kalapom. Ezek a kupák a saját polcukon már sosem lesznek ott, pedig a Salgó-Gemer Rallye-n kupát érő helyen végezni az egyik legnagyobb dicsőség a hazai rallye-k tekintetében. Szenzációs érzés volt később Dezsőtől újra meghallgatni a történetet, mert szegény nem emlékezett rá, hogy én vittem be hozzá a fiúkat. „Képzeld el Kálmán! Itt álltak sorban overálban, és egyesével átadták a kupát, hogy ezek az enyémek”- mondta. Nagyon megható volt, és ez az eset egy valóban összeszokott, baráti, mondhatni családi viszonyban lévő társaságra utal.

Rallyheart: Ezekből arra lehet következtetni, hogy a nap végére azért már jobban volt Dezső, a délelőtti rossz hírekhez képest. Hogy van most, így 5 nappal a baleset után?



F.K.: Szerencsére már egész jól érzi magát, önállóan tud menni zuhanyozni, fel tud ülni, kinyitotta a jobb szemét is, amit eddig nem tudott, mert pont azon az oldalon kapta az ütést, a bal szeme körül lévő karikák is kezdenek javulni szépen.

Rallyheart: Biztos korai még a kérdés, de arról lehet e már valamit tudni, hogy mikor mehet haza a kórházból?

F.K.: Erről még sajnos semmilyen információnk nincs, de az már biztosnak tűnik, hogy ha minden jól alakul, akkor május 27-én vagy ehhez viszonyítva 1-2 napon belül átszállítják a debreceni klinikára, egy onnan érkező speciális mentőautóval, és orvosi felügyelettel. Ha ez sikerül, akkor már csak mintegy 50 kilométerre lenne az otthonától, Püspökladánytól, közelebb lehetne a családjához, ami minden bizonnyal felgyorsítaná a gyógyulását.

Rallyheart: Másodlagos kérdés ez jelen helyzetben, de beszélj az eset harmadik sérültjéről, a versenyautótokról. Mi van vele? Mi az, ami menthető belőle és mi kerül a kukába?

F.K.: Az autó szerencsére egyen esett le a kerekekkel, futóművekkel egyenlőre úgy tűnik, hogy nincsen gond. Körülbelül 30-40 %-ban károsodott a Honda. Hozzáláttunk már a szétszereléshez, most mérjük fel, hogy mire is lesz még szükségünk valójában. A motorból nem folyt el az olaj, szépnek, épnek tűnik, pont, mint a váltó, bár azt úgyis szétszereljük teljesen, ez már biztos, mert nem árt neki egy átvizsgálás. A kasztni az olyan, amilyen, azon van mit csinálnunk. Az eleje és a jobb oldala – ami mondhatni ledarálódott- sérült meg nagyobb mértékben, a másik két oldala nem túl vészes.  Ezen kívül a biztonsági övek szorulnak cserére, a tető rogyott meg egy kicsit, és új bukócső kell. A javításra fordított összeg jelentős lesz, de nem veszélyes a totálkárt megúsztuk az már bizonyos, a Szombathely Rallye-ra meg is tudunk javítani mindent.  Mi titokban már neki is láttunk a munkának, szerettük volna Dezsőt meglepni mire majd hazatér. Mondtuk neki, hogy hagyd az autót, ne törődj vele, az a lényeg, hogy te meggyógyulj. Persze a „háta mögött” a műhelyében én már egyeztettem a szerelőkkel, akik felajánlották, hogy hétvégén és esténként munka után dolgoznak majd az autón, nekem csak az anyagot kell hozzá beszereznem. Erre délelőtt hívnak a szerelők, hogy épp most hívta őket Dezső, idézném, hogy: „Tessék szétszedni az autót, ez parancs. Szombathelyen megyünk, menni kell, mert jó helyen állunk.” Közben a listára pillantva megtudta, hogy még mindig 202-essel mehetne. Úgy kellett lenyugtatni, mert legszívesebben azonnal autóba vágta volna magát.



Rallyheart: Szép és örömteli ez a javulás, de mi lesz Szombathelyen? Tényleg el tudtok e indulni?

F.K.: Csak és kizárólag az orvosok beleegyezésével mehet Dezső. Másképpen nem. Amíg egyetlen százalék esély is van arra, hogy a lesz valamilyen bevérzés addig sehova. Murvára kell készülni, nem gyerekjáték, első az egészség. Ha azonban egészségügyileg nem lesz akadálya a rajthoz állásnak, mi ott leszünk és hajtani fogunk, ahogy csak az erőnkből telik.   

Rallyheart: Hát akkor mielőbbi felépülést kívánunk versenyzőknek, autónak egyaránt és remélhetőleg Szombathelyen ismét találkozunk. Köszönöm a beszélgetést.

F.K.: Mi is köszönjük.