Üzemanyag fejlesztő, szponzor, és csapatvezető is egy személyben.

Ebből is látszik, hogy a rally és az autózás igen komolyan behálózza Farkas Kálmán, a Spuri üzemanyag adalék gyártójának mindennapjait. Annak ellenére, hogy több területen ténykedik, igen sikeresek a mindennapjai. Erről, és rallys élményeiről beszélgettünk a kisújszállási mérnökkel.

Mikor ismerkedtél meg a rallyval? Bár jelentős kötődésed okán inkább úgy tenném fel a kérdést, hogy mikor fertőzött meg ez a sport?

Farkas Kálmán: Először 2003-ban kerültem közelebbi kapcsolatba a szakággal, Hodula Mihály egyik támogatójaként. Ha visszagondolok erre az időszakra, akkor úgy érzem, igazán szép éveket tudhatunk magunk mögött. A VFTS virágkorába volt részem betekinteni. Mondhatni, hogy a cégem, a Spuri versenybenzin alapjait raktuk le ekkor, mérföldkő ez a történet a vállalkozás történelmében. Nagyon emlékezetes marad ebből az időszakból az akkori Veszprém, illetve a Zemplén Rally. Utóbbit hóban, latyakban teljesítettük.

Melyik rally versenyt tekintetted meg élőben először, és mi fogott meg ebben a sportban?



F.K.: A 2003-as Budapest Rally-n jelentünk meg első alkalommal nézőként, ahol a szervizparkban lévő technikai megoldások teljesen rabul ejtettek. A pályákon pedig a fizika törvényeit néha teljesen meghazudtolják az autók és versenyzők egyaránt. Amikor egy bal 23-as kanyar előtt 50 m-re még 180 km/órás sebességgel jön az autó, és azt hiszed, hogy egyenesen kirepül belőle, de mindezek ellenére –aránylag- simán befordul, akkor azért finoman átértékeled a fejedben a világot. Amikor a pálya mellett állva, 1 m-re a korláttól elszáguld előtted egy WRC, az mindenkinek hihetetlen nagy élmény, még ha laikus, akkor  is.

A kezdődő szerelem után sokan eljutnak abba az állapotba, hogy kormánnyal kezükben is szeretnének megérkezni abba a bal 23-asba 180-as tempóval? Hogy állsz Te ezzel a kérdéssel?

F.K.: Én versenyzőként sosem indultam versenyen, mert tudom magamról, hogy őrült vagyok. Főszponzorként viszont több csapattal is kapcsolatban álltam, többek közt Hodula Mihályékkal, Pethő Istvánékkal, és folyamatosan teszteltük az újabb és újabb fejlesztésű benzineket. Mindezektől függetlenül, ha a pálya széléről figyelem Dezsőt, olyan érzés, mintha én ülnék a kormány mögött. Tudom ez másoknak hihetetlen, de fejben össze tudom rakni. Dezső szokta mondani, hogy szeretné saját magát kívülről látni, nemcsak DVD-n, ezt én megtehetem.

Milyen autókkal indultatok és milyen eredményeket sikerült elérni?



F.K.: A Spuri egyik legnagyobb sikere még 2005-ben történt, amikor Mitsubishi Lancer EVO VI-al több WRC-t is alaposan elvertünk, és a rajongók a pálya szélén állva ordították előre, hogy „ezt hallgasd meg, jön a Spuris autó”! Hihetetlen jó érzés volt hallani! Szinte az összes versenyen szereztünk kupát, amin elindultunk és az éves összesítésben is dobogós helyen végeztünk. Ezt Pethő Tyutyunál, Hodula Misinél és Osváth Péternél is elmondhatom. A sikereknek köszönhetően pattant ki az ötlet Szilágyi Tamás (Melák) navigátor fejéből, hogy csináljunk saját versenycsapatot. Törökszentmiklósi, kisújszállási és örményesi emberekből állt össze ez a lelkes gárda. A csapat életében az első 2,5 év nem úgy telt, ahogy szerettük volna, mert elég sokszor kiestünk és alig tudtunk komolyabb eredményt felmutatni. Átgondoltam az alapjaitól az egész történetet és új csapatot kezdtem összeállítani. 2008-ban kerestem meg Kuncz Dezsőt, hogy beülne-e újra versenyautóba és be tudna-e szállni anyagilag is a teambe. Mivel ő ekkor már 8,5 éve nem indult rallyn, félve ugyan, de elvállalta ezt a kihívást. Tudta, hogy nekem elvárásaim vannak, és nem vagyok egy egyszerű ember, a precizitásom, pedig néha őrjítő tud lenni mások számára. A munkakapcsolatunk azonban a mai napig tökéletes, megértjük egymást és egy fordulaton pereg az agyunk. Azt szeretem benne, hogy amit megbeszélünk, az úgy is van. Ezt értem a felkészülési időre is és a gyorsokon való taktikára is. Sose csalódtam még benne, persze technikai sport lévén, mindig lehet valami váratlan. Eredményeinkről elmondhatom, hogy már harmadik éve folyamatosan javulunk, és mostanság a Rally 2. élmezőnyében tanyázunk remek eredményeinknek köszönhetően. Tavaly, a versenyek felén kupát szereztünk az A/6 géposztályban és az A csoportban is. 2009 végén a kategória harmadik helyén zártunk. 2010-re maradunk a Hondánál, mert ez egy anyagilag elérhető és fenntartható autó számunkra. Korábban próbáltunk Lada VFTS-t, Mitsubishit, Skodát, de a Honda Civic tűnik számunkra megfelelőnek. Az idei szezonra a békalámpás változat marad, de nem költünk már rá. Nem is A-s autó ez igazán. Ha felépítenénk nagy fékkel, három utas gátlóval és minden tutival, kellene még rá kb. 3-4 millió Forint, de lejárt a homologizációja, így nem érdemes. Vásároltunk egy 2007-es csíklámpás TYPE-R donort, erre gyűjtjük most a pénzt. Kint voltunk a Jass motornál Olaszországban, ott döntöttem el, hogy egy ilyen autó kell nekünk, természetesen csak N-es változatban.

Mi volt a legnagyobb rally-s élményed?

F.K.: Ez a sztori érdekes módon nem versenyhez köthető. A Pethőékkel való csapatmunkánk során történt, hogy Szlovákiában megnéztünk egy donor EVO VI-ost, Krasznahorkán. Az eladó szívesen fogadott bennünket, az autó kívülről teljesen rendben volt, és persze ki szerettük volna próbálni. Az eladó ekkor telefonált valakinek, hogy jöjjön már és vigyen el bennünket egy próbakörre. Kis idő múlva megjelent idősebb Béres József – aki azóta is jó barátom -, hát „felfelébe” a vár felé, szemben a forgalommal, azt hittem befosok a hátsó ülésen. Féktávon a hátsó lábtérbe úgy bepréselődtem, hogy a fejem búbja sem látszott ki. Hetekig kék-zöld foltos voltam. Józsi előtte megkérdezte, hogy mindenki bekötötte magát? Mondanom sem kell, megvettük az autót.



Melyik volt eddig számodra a legemlékezetesebb rally?

F.K.: A 2009-es Veszprémi futamra mondanám ezt. Nem csak azért, mert először itt szereztünk abszolút elsőséget R2-ben, hanem azért is, mert hihetetlen sok akadályt és technikai nehézséget le kellett küzdenünk a sikerért. Motor probléma és futómű gond is hátráltatott minket, de még a váltókar is Dezső kezében maradt az egyik gyorsasági felénél. Hab a tortán, hogy mindezeket élő adásban közvetítette a Rallye Rádió. Arra nagyon büszke vagyok, hogy Magyarországon először nálunk hallhatták élőben Kemény Zsolt navigációját verseny közben. Azóta is szinte minden versenyen közvetítenek Képes Tamásék az autónkból, mert élvezetes és izgalmas pillanatokat élhetnek így át a hallgatók is a technika segítségével, akár otthonról is.

Mikor kezdődött el a Spuri fejlesztése és mennyi ideig tartott? Mi volt a legszélsőségesebb helyzet, amiben a Spuri bizonyított?

F.K.: A Spuri 1993 óta létezik, és folyamatosan fejlesztjük. 2000-ig látványos dolog nem történt, mert a forgalmazási jogot kiadtuk más cégnek. 2001-ben egy nagyobb marketing összeggel saját képviseleti hálózatot alakítottunk ki, amely kifejezetten jól működik. A versenyadalék és vele párhuzamosan a versenybenzin kifejlesztése is a Hodula Misivel közös munkánk idején kezdődött. Elmondhatom, hogy 2003 óta sokat fejlődtünk, és bátran állíthatom, hogy a neves külföldi termékekkel szemben is helyt állunk. Sőt! Egyes paraméterek tekintetében előrébb vagyunk az innovatív magoldások miatt, mint konkurenseink. A legextrémebb körülmény, amikor a Spuri kitűnően teljesített, az egy hatalmas kánikulai futamon volt, amikor Hodula Misi VFTS-nek a veszprémi versenyen 130 fokos volt a vize. Olyan hőség volt, hogy a szervizparkban minden Ladában, amikor megálltak, alapjáraton, vízzel locsolták a hűtőbordákat. Nem volt idő semmilyen technikai átalakításra, ennek ellenére itt próbáltuk ki először a hűtőgél konfigurációt, és ezzel sikerült 100 fok alá vinni a hűtővíz hőmérsékletét. Misi a többiekkel szemben csak kiszállt az autóból, becsukta az ajtót, és azt mondta: „Most jó, semmit ne csináljatok neki!” A többiek azt mondták, biztosan szabálytalan a hűtő, mert ez hihetetlen.



Honnan jött egyáltalán az ötlet, hogy a Spuri fejlesztésébe, gyártásába érdemes belevágni?

F.K.: 1991-ben, született meg az ötlet, amikor az akkori hasonló adalék gyártását beszüntették, és így űr maradt utána a piacon. Meg akartam venni a gyártási jogát, de nem adták el, ezért új termék fejlesztésébe fogtunk. Vegyészmérnököket toboroztam és elkezdtük a munkát a „hülye” ötletem szerint. Volt sírós és nevetős korszakunk egyaránt, de végül megszületett a piros Spuri.

A Rally 2 bajnokságában remekül álltok. Kik alkotják a jelenlegi csapatot?

F.K.: A JG-2 Racing Team magába foglalja az összes csapathoz tartozó külsős munkatársakat is, beleértve az ingyen segítőket, hiszen nélkülük nem tudnánk ilyen szép eredményeket elérni.

- Kuncz Dezső pilóta, Püspökladány
- Kemény Zsolt navigátor, Miskolc
- Imre Andrea főszervező, Kisújszállás
- Farkas Kálmán csapatvezető, Kisújszállás
- Berényi László motor/váltó konstruktőr, Jászfényszaru
- Juhász Imre (Binyó) motor konstruktőr/vezérszerelő, Püspökladány
- Mátyás Csaba szerelő jobboldal, Püspökladány
- Ifj. Kuncz Dezső szerelő baloldal, Püspökladány
- Farkas Gréta ellátmányfelelős/tankolózónás, Kisújszállás
- Feke Lajos Ikaruszos/tankolózónás, Karcag
- Mező Csaba gumizás, Püspökladány

Mi a csapat célja a bajnokságban, mi az az eredmény, amivel már elégedettek lennétek?

F.K.: 2010-es bajnokságban szeretnénk az abszolút 1-3 hely között végezni, emellett az A/6 kategória első helye a cél. Mindezt úgy kéne elérni, hogy a lehető legkevesebbet akarjuk költeni a mostani autóra, hiszen ősszel várnak bennünket a JAS-nál Olaszországban az új autó megépítése miatt.

Köszönöm a beszélgetést, és további sok sikert kívánok!

F.K.: Mi is köszönjük!