A harmadik felvonás főszereplője Szittya Tamás... Érdemes végig olvasni!

Hogyan kezdődött rallys pályafutásod?

- A ralis pályafutásom 1997-ben indult, amikor megismerkedtem Lukival (Lukács István), aki akkor egy Gr. A-s Favorittal versenyzett. Beültem mellé navigálni, röviden így kezdődött a megfertőződésem a rally nevű gyógyíthatatlan "betegséggel". 1999-2001-ben Holczer Dani mellett ültem, aztán 2002-nek ismét Lukival vágtunk neki.

Ekkor jött a lehetőség, ami miatt aztán év közben fel kellett adnom a versenyzést.

Ekkor kerültél a Suzukihoz?

- Igen. Amikor a Suzuki belevágott a S1600-JWRC programba akkor hamar belátták, hogy Japánból nehéz egy ilyen programot menedzselni. Ezért úgy döntöttek, hogy mivel Magyarországon van a Suzukinak az európai gyára, akkor itt legyen az európai rali központ is. A japán Suzuki Sport alapította meg a Suzuki Sport Európa Kft-t, amely az esztergomi Suzuki gyárban bérelt egy műhelyt. Felvettek egy angol mérnököt, akinek az egész projekt irányítása volt a feladata, és kerestek egy "helyi" embert is. A Magyar Suzuki Zrt vezérigazgatója, többek között a motorkerékpárok értékesítési vezetőjétől Bajók Gábortól is tanácsot kért, hogy tud-e olyan embert, aki alkalmas lehetne erre a feladatra. Mivel Gábor az évfolyamtársam volt az egyetemen, tudta, hogy érdekelne egy ilyen kihívás, felhívott, és már ott is voltam az első interjún 2002 Áprilisában. A Magyar Suzuki japán vezérigazgatója és a japán Suzuki egy képviselője vett részt rajta. A második interjút már Tajima úr (a Suzuki Sport tulajdonosa) tartotta. Itt már konkrét kérdéseket tett fel, hogy hogyan képzelem el a magyar üzem kialakítását, milyenek a lehetőségek beszállítói oldalon, hogy állunk szakemberekkel, stb. Az interjú végén közölte, hogy egy fél évre ki kellene mennem Japánba, és ezzel el is dőlt, hogy felvesznek. A harmadik beszélgetés során mutattak be az angol mérnöknek Charlie Nicol-nak. Mondták, hogy mindjárt csomagoljak is, mert egy pár nap múlva indulunk Japánba. Megnehezítette a dolgot, hogy azt nem tudták megmondani, hogy mikor fogok tudni legközelebb hazajönni. Érzékeny búcsút vettem a családtól és Charlie-val utaztunk ki japánba. A repülőn nagyon jól összebarátkoztunk és úgy gondoltam, hogy munka után majd jól elteniszezgetünk egymással, kényelmesen eltöltjük azt a fél évet. De mondanom sem kell, nem így lett.

Milyen volt Japánban?

- Az interjúk után egy héttel már a repülőn ültem és Tokyo felé tartottam. A Suzuki Sport elsőre egy kicsit csalódás volt. Én is úgy gondoltam egy "gyári" sportosztályra, mint szerintem bárki, hogy ott csillogás, villogás van, és olyan dolgok folynak, amit egy földi halandó fel sem tud fogni. Ehhez képest nagyon is hétköznapi körülmények között dolgoztak a szerelők és mérnökök, a Magyar Suzuki gyárból is ismerős "japán" stílusban. Semmi fölösleges dolog, semmi csillogás. Azonban folyamatosan kb. hármasával épültek az első generációs S1600 Ignisek. (3 ajtós változat) és mindegyik sorozat egy kicsit mindig más volt. Láttam, hogy ha elkészült valami, akkor azonnal próbáltak javítani rajta és volt úgy, hogy azonnal át is tervezték. Kétversenyenként új autót építettek, amik mindig továbbfejlesztettek voltak. Szemmel látható volt a változás versenyről versenyre. Szabadidőnk nem nagyon volt, mert este nyolckor még mindenki gőzerővel dolgozott. Szombat ugyanolyan munkanap volt és a két, kint töltött hónap alatt talán összesen három szabad vasárnapom volt.

Mikor voltál a csapattal először versenyen?

- Abban az évben már jártam a Suzuki csapattal a versenyekre is. A San Remo és Deutchland Ralik mellett jártunk például a Hokkaido Ralin, ami később a Japán Rali vb-futam lett. De voltunk Finnországban is egy teszten, ahol már a 2003-as junior vb-re válogatták a gyári versenyzőket. 2003-tól vezették be a korhatárt, ezért az akkori versenyzők helyett (Juha Kangas, Niki Schelle és Kazuhiro Niwa) fiatalabbakat kerestek. Ott voltak a teszten például Dani Sola, Daniel Carlsson, Urmo Aava, Chris Atkinson is. Utóbbi nem hozott magával navigátort, úgyhogy én ültem be mellé. Ő akkor vezetett életében először balkormányos autót és pedig először navigáltam angolul. Mondjuk, csak két kilométeres szakasz volt, úgyhogy szerencsére nagyrészt fejből ment neki.

Haza mikor jöttél?

- Időnként a versenyek között haza is kellett jönnöm néha, levizsgáztatni egy-egy "adag" versenyautót, mielőtt bevetették őket a VB-n. Japánban a szigorú előírások miatt nem tudták a versenyautókat forgalomba helyezni, ezért itthon vizsgáztattuk őket. Ez akkoriban az én feladatom volt. A gyári Suzukik az óta is magyar rendszámmal mennek a VB-n.

- Miért nem hozták hozzánk a versenyközpontot?

- 2002 végére sajnos Charlie Nicol kezdeményezésére világossá vált, hogy nem Magyarországon lesz a versenyközpont, hanem mégis inkább Angliában. Ennek az egyik oka az volt, hogy mi akkor még nem voltunk tagjai az EU-nak és elég körülményes volt az autók és a felszerelés ki-be léptetése az országba. Angliában pedig nagy hagyománya van a versenyautó építésnek, könnyű hozzá tapasztalt munkaerőt találni. Ezért az angol mérnökkel két hónapra Angliába költöztünk, ahol létre kellett hozni egy céget és kialakítani egy műhelyt. Ő tartotta a felvételi interjúkat, én pedig a műhely berendezésének előkészületeit végeztem. Közben Japánban elindult az ötajtós Ignis-ek fejlesztése. Ez az első generációs 3 ajtós Ignisekkel szerzett tapasztalatokra épült, így a remények szerint már ütőképes autóként megérett az értékesítésre is. Karácsony után kerültem vissza Magyarországra. Akkor kezdtük el a magyar műhely berendezését, és a tavasszal adtuk fel az első álláshirdetéseket. Az angol csapat feladata volt a gyári autók futtatása, mi pedig a Japánból kapott alkatrészekből és főegységekből építettük az autókat. 2003 szeptemberétől kezdtük el gyártani az ötajtós Ignis-t.

Ekkor mi volt a feladatod?

- Szerettem volna mérnökként dolgozni, egy ilyen autó mellett, de az élet másképp hozta. Úgy alakult, hogy az első három felvett alkalmazottunk között volt Schäfer Zoli, akinek már volt ilyen irányú tapasztalata és rögtön lehetőséget kapott, hogy eleinte szerelőként szinte csavarról csavarra megismerje az autót. Belőle az óta kiváló versenymérnök lett mindent tud a versenyautókról. Nekem maradtak a szervezési, irányítási, beszerzési, ügyintézési, értékesítési, meg mindenféle feladatok. Később koordinátor lettem a csapatban, aztán nemsokára csapatvezető. A japán vezetésről tudni kell, hogy nagyon nehezen adnak ki döntési jogkört. A Suzuki Sport Európát Ishii úr vezette és vezeti a kezdetektől fogva. Ő nem egy „könnyű” ember, viszont nagyon sokat tudtunk tanulni tőle. Amikor például elkészültünk egy új autóval és kétszer átnéztük, hogy minden rendben van-e rajta, akkor ő jött, átnézte és még egy oldalt teleírt hibával. Olyanokkal, hogy mondjuk a festék valahol belül lepattant, vagy a kábelköteg nem állt egyenesen. Olyan hibákat talált, amelyek bármelyik magyar, de szerintem még külföldi műhelyben sem vetődnek fel, de ő azt mondta, hogy egy ötvenmilliós autót csak tökéletes állapotban lehet átadni úgy, hogy azon minden rendben van. Azt szerintem mindnyájunk nevében elmondhatom, azt az igényességet, ami a Suzuki Sport Európa nagy előnye a többi csapattal szemben, azt tőle tanultuk.

Mikor indult el a VB program?

- A Suzuki Sport Európa csapata 2004-ben vett részt először vb-futamon, Valimäkivel a Finn Ralin. Teljes egészében magyar csapat volt, és azt hiszem, hogy nagyon büszkék lehettünk, mert a magyar szakemberek ugyanolyan jól megállták a helyüket a vb-n, mint a gyári csapatok tagjai. Bizonyítottuk és ennek köszönhetően lehetőséget kaptunk, hogy 2005-től már teljes Junior VB szezont versenyezhessünk a Suzuki két ügyfelével. Én, mint koordinátor dolgoztam, enyém volt az összes szervezési feladat. Nekem kellett kitalálni, hogy jutunk el a versenyre, ki mikor hol legyen, és hogyan jut el oda. A verseny közben a csapatvezető munkáját segítettem. Hamarosan aztán csapatvezetőként dolgozhattam Ishii úr mellett.

2006-tól Bútor Robi csapatában láthattunk...

- A 2006 és 2007 évben Bútor Robival volt két nagyszerű évünk a Magyar Bajnokságban is. Ishii úr szinte magára hagyott minket nem jött velünk a magyar versenyekre, azt mondta, hogy megmutathatjuk, hogy „egyedül” mire vagyunk képesek. Azt hiszem Robival együtt megmutattuk.

2007-ben kiléptél a csapattól?

- 2007 közepén úgy éreztem, hogy 5 év után tovább kell lépnem. Konkrét ajánlat nélkül felmondtam az SSE-nél. A véletlennek köszönhetően nem sokkal ezután, kaptam egy ajánlatot egy Litván pilóta menedzserétől, hogy saját csapatot szeretne alapítani és rám gondolt ennek megszervezésével és irányításával. 2007 utolsó két JWRC futamán már, mint Vilius Rozukas csapatfőnöke vettem részt. Aztán rossz időszak következett, sajnos a 2008-as szezonban Rozukas anyagi gondok miatt nem tudott elindulni, Én pedig ott álltam csapat nélkül.

Majd 2008-ban visszatértél a csapathoz...

- Pontosabban tavaly év elejétől. 2008 év végén az SSE-s fiúk hathatós közreműködése nyomán (amiért az óta is hálás vagyok nekik ) Ishii úr megkeresett, hogy mi lenne, ha visszamennék hozzájuk és koordinátorként segíteném a munkáját a 2009-es évben. Megegyeztünk, és 2009-ben Aaron Burkart, Simone Bertolotti, és Michal Kosciuszko magyar csapatának koordinátora voltam.

Hogyan alakul az éved?

- A 2010-es éven pedig most dolgozunk, szeretnénk megszerezni első JWRC bajnoki címünket.

Köszönöm!

- Köszönöm szépen a lehetőséget.