Most induló sorozatunkban az R3-as versenyzők tehetnek fel kérdést egymásnak, az első szereplőnek Kőváry Barnát, a tavalyi bajnokot választottuk, akinek azt a kínos kérdést tettük fel, hogy a név kötelez?


„Ha tíz évvel ez előtt teszed fel a kérdést, amikor életem első interjúját adtam neked, akkor valószínűleg máshogy álltam volna hozzá” – kezdte Kőváry. „Akkor a saját magunk szórakoztatására szántuk a ralit. Mi nem számítógépen játszottunk, hanem a kis Trabival, ami nagyon jó társ volt, és nagyon jó iskola. A Trabi volt az én kislányom.”



„Emlékszem, hogy akkor nézegettük a nagyokat, hogy guminyomást, futóművet állítanak, gumit választanak. Mi meg mentünk az Y-mintás Stomillal négy báron. Most mi is ebben a kávéházban vagyunk. A Trabant állandóan mozgott az úton, a Renault nagyon feszesen áll, de ha egyszer elindul, akkor nagyon komoly tapasztalatodnak vagy óriási szerencsédnek kell lenni, hogy megfogd. De az adrenalin a gyors végére ugyanaz mind a két autóban.”


„A nézők talán a Clióból egy kicsit kevesebbet látnak. Hiába van másodpercre menő harc a kategóriában, az a közönségnek nem jön le, a Clióval nem lehet úgy beesni a kanyarokba, mint a Trabanttal. Ez talán csak Ragnotti mesternek sikerül, de ő megint egy másik kávéház.”



„Nem is vagyok annyira bátor, mint 2002-ben, az utolsó Trabantos évünkben. Néha megnézek egy-egy (Trabantos) videónkat, hát barátom, az tényleg vakmerő volt. A Clio sokkal hamarabb gyorsul, sokkal gyorsabban áll meg, sokkal gyorsabb, és sokkal precízebben kell vele menni, ha eredményt akarsz elérni. Az R3 eddig is nagyon erős volt, az idén meg még többen jönnek, még komolyabb lesz a meccs. Ettől mindenki csak fejlődik, és most fogunk eljutni arra a szintre, hogy a tempótól fognak lobogni az R3-asok a kanyarban. Ez már megint nézőbarát lesz.”

Kőváry Barna kérdése Janzer Györgyhöz: Mennyire fogod kitaposni a lelkét a tiédnek?



Folytatjuk...