1986-ban, egy nagyon meleg nyári napon, hajnal 3-kor, elindultunk a Nagykanizsa Ralira, Czézi és Szasza barátommal, egy becsövezett, Wartburg kipufogódobos „vörsönytrabival”. A „füstkieresztő berendezés” említése csupán azért lényeges, mert ugyan szép, mélytónusú hangja volt, kb. 21-22 órával később megtapasztalhattuk, hogy egyenletes sebességnél és fordulatszámnál, milyen nem éppen veszélytelen altató hatása van! Ez volt az a verseny, ahol a Németh László (Pempő) - Jójárt András duó, a Ferjáncz féle Renault 5 Turbóval ment, a Turi Tomi meg a „pepitamintás” kockával, 201-es rajtszámmal!  A Bögös Sanyi a saját építésű Polonézzel megnyerhette volna a versenyt, de valami tehénlepényen megcsúszott, és „tör-zúz-ripity” lett a vasból, a Szabó Tomi a VFTS-el verte a mezőnyt az első gyorson, a másodikon meg tetőcsiszolás az aszfalton bemutatása, a jelenlegi „Nagy Öregek”: Hideg, Dudás, Gerencsér, Veszprémi, Maruzsi, Ranga (Isten nyugtassa), stb., mind VFTS-el! Ja! És ez volt az a verseny, ahol a jelenlegi A.R.C. Elnök (Bogesz), egy kölcsönautóval, már az edzésen „tetőre tette” a jelenlegi A.R.C. Elnökhelyettest (Varga Tibi)! Szóval korai indulás, időben érkezés, hely megtalálása. Ekkor még nem nagyon gondolkodtunk el, miért van a mező közepén gémeskút, itatóval…Vittem magammal Lidocain spray-t, mivel fájt a fogam, ennek jó hasznát vettük a nyugalmunkat folyamatosan megzavaró, génhibás óriás böglyök ellen. Nagy vidámodás közepette fújkáltuk a betolakodókat, nem foglalkoztunk vele, hogy a spray majdnem egésze, a szélvédő belső felén marad. ( Bezzeg a sötétben hazafelé csak ezzel a „kilátástalan helyzettel” törődtünk!). A nagy „csípős zümmögős” - Lidocain csata közepette már rájöttünk, hogy a gémeskút az itatóval azért van, mert „bögölyédenben” parkoltunk le. Ja! A csupa tehénszar marhalegelőn, ezen a marha meleg nyári napon! Persze a böglyök tovább bírták, mint a spray, így inkább mozgásba lendültünk. Fotózgattam hol itt, hol ott, Czézi sört talált a gémeskútban, de rendes volt, mert az üres üveget, lekupakozva visszaeresztette a kútba, nehogy megmelegedjen. A verseny unalmas volt, mert mindig állt. Hol a marhákat hajtották ki, hol be, át a gyorson, hol a helyközi buszt kellett fel, majd leengedni a gyorson, hol a főszervező (Szakony Szilárd) jött a gyorson és mondta, hogy 1 óra múlva jönnek a versenyzők a gyorson, persze 2 óra múlva jöttek csak a gyorson… Szóval volt nagy vidámság, legalább is mindig találtunk magunknak valamit vagy valakit, akit-amit kiröhöghettünk. Volt úgy, hogy ez éppen én voltam…, pl. mikor elküldtem a két cimborát az ingemért, mert a marha meleg nyári nap kezdett elszenderedni. Hozták is, mert rendes csávók! Én csak annyit kérdeztem, hogy mitől lett kátrányos, Ők meg csak annyit válaszoltak, hogy leejtették és véletlen ráléptek… Ja! Beletaposták az egész nap a tűző Nap sugaraitól felolvadt aszfaltba! Gondoltam mindegy, ha begyulladok, legalább gyorsabban elérem az üzemi hőmérsékletet. A rendezők meg sorkatonák voltak, akiknek ki volt adva, hogy a pályára senki sem léphet be! Ehhez tartották magukat… Minden kerékpáros bácsikát, aki a pincéjéből jött demizsonnal, megállítottak, kedvesen elbeszélgettek vele, miközben kóstolgatták a hegy levét, és mivel ízlett, a kulacsaikban is helyet cseréltettek a vízzel és a borral. (Ha volt esze egyik-másik Apónak, hazáig odakoccantotta valaminek az üvegballont, hogy azt bírja hazudni: „Mama! A lé önhibámon kívül elfolyt!”). Amúgy a derbinek este 7 helyett éjfélkor lett vége, jó pár katonát többen raktak fel az IFA platóra!
Amúgy az esti versenynek nagy varázsa van! Itt a Ranga Laci a sötétben úgy jött, mintha méterenként 1000W-os izzókkal lett volna kivilágítva mindkét felén az út! Na de volt olyan széria kereklámpás is, amit mi sem nagyon vettünk észre, csak a hangját hallottuk, mivel csak az egyik oldalon világított a helyzetjelzője, és elénk érve, egy erős fékezésnél (szerencsétlen semmit sem látott!) kiesett az egyik lámpatest az aszfaltra, és összetört… Mindenki csak egyet tippelhet, hogy melyik esett ki! Innentől kezdve szerintem már csak azt dúdolgatták magukban, hogy: „Reszket a hold az út szinén”. Holdvilág ugyan volt, de az út az szurokfekete. Közben elkezdett szemerkélni az eső! Az előttünk lévő kanyar fölé behajoltak a faágak, a kanyar előtt viszont szabadég! Az aszfalt, a kanyar előtt vizes, kanyarban csont… Megérkezett a Maksa Imre (akkor még Trabanttal ment). Marhára megérkezett! Kezdtünk lépdelni hátra. Nagy fék, csúszás, kicsit „csikkan” a gumi az aszfalton, „büdös bogár” motívum bemutatása! Előttünk már tetőn csúszva haladt el! Csönd, lámpák a rekettyésben világítanak. Szasza kiadja a parancsot: „Gyerünk!” Mi hülyék, utána! A nagy sötétben, egy másik rekettyés az összes tüskéjével megakadályoz Bennünket a segítségnyújtásban. „Akkor nem erre! Arra!” Megtaláltuk! Trabi tetőn, ki jobbról, ki balról próbál kíváncsiskodni. Szasza pechére a navigátor felől. Másznak kifelé! Egyszer csak egy csettenés (azt kellene mondanom, hogy koccanás, de az bizony csettenés volt!). Keressük a zajforrást. Navigátor sűrűn kéri az elnézést, Szasza mondja, hogy semmi baj! Szasza nézte, mit tud segíteni, navigátor mászott kifelé, majd felegyenesedett, Szaszát álcsúcson találta. Navigátor fején még bukósisak volt! Bukó bili és álcsúcs találkozásának következtében bekövetkezett alsó-felső fogsorok erőteljes összezáródása volt a csettenés! Navigátor vissza a kasztniba a papírokért, Szasza ismét nézeget, hátha kell segíteni. Egyszer csak egy csettenés… Nem írom le újra! Ugyanaz, mint pár sorral feljebb! Trabit visszaborítottuk, navigátor nem mászott vissza harmadszor is, Szasza betartotta a három lépés távolságot, Maksáék még megvitatták az eseményeket: „Mondtam, hogy szólj, ha van valami!””Szóltam!””Akkor már késő volt!” Versenynek lassan vége lett, hazaindultunk. Na, most jött el az, hogy kezdett lefagyni a mosoly az arcunkról! A böglyök elleni harcból kifolyólag, a szélvédő, belülről tiszta folt, ha törlöd, még jobban maszatolódik, szembejövő lámpafényét szétszórja, fáradt vagy, ingerlékeny vagy, a táblafeliratok összefolynak a szemed előtt, a visszajelző lámpákat le kell ragasztani fekete szikszalaggal! Egész napi vidámságnak itt vége! Az út nyíl egyenes, a Wartburg-kipufogódob monoton morajlása altató hatású, emelem a kezem, hogy ráüssek sofőrünk (Szasza) kezére, mondanám, hogy: Fékezz, de addigra eltűnik a szürke ruhás, szürke kalapos, szürke biciklit toló bácsi az út közepéről! Hallucináció volt, vagy valami olyasmi… Nem sokkal később, „vezető beosztású kormánykezelőnk” vette el a gázt. Mi van? „Egy szürke Barkast láttam kitolatni egy szürke házból!” Se Barkas, se ház! Hallucináció volt, vagy valami olyasmi… Közben eltévedtünk, hajnal 3 körül hazaértünk, Czézi barátunk a ház előtt megkérdezte, hogy mikor megyünk el a sümegi vár alatt (Ő ugyanis aludt hazafelé), mert az szép éjjel! Már nem nagyon tudtunk válaszolni Neki. Mindenki ment az ágyat üdvözölni…